Fülledt Nádasparton…

Ebben az évben elég sok helyen voltam horgászni, de az igazi régi nagy kedvencem kimaradt… Szánom bánom bűnöm, de csak egy versenyen voltam a Nádasparton és ennyi 2016. évre. No, ideje bepótolnom, bár most csak olyan fél napra jövök hisz nagy forróság lesz, jobb volna inkább úszni a hűsítő vízben, de én most épp horgászni kutyagolok lelkesen.

Lássuk, akkor mit rejt a nádfal? Előbb egy matchbot mint mindig a nádcsomók közzé, aztán egy feederbot távolabbra én így szoktam itt horgászni.

Nem is kezdődik olyan rosszul, mert a fenekező elhajlik és már fárasztok is, még hamar kezdődött a kapás! Egy amur a vendégem, akkor hát jó reggelt! Hamar felvette az erjesztett kukoricát, már halas a kezem, meg is van mára a becsület amur.

Lássuk tovább, de nem igazán jelentkezik másodiknak senki, akkor várok. Közben az úszó szépen kitolódik , majd odaverek és már jön is egy jó nagy kárász.

Ez igen, majdnem azt hittem pontyot fogtam. Mehet vissza az úszó a helyére és csörgetem kukoricával a helyet, nem áll le a csúzli mert jelezni kell itt vagyok, az amuroknak ez a titkuk, az állandó kaja.

Már meg sincs az úszóm és megint fárasztok, most egy ponty a vendégem, szép pikkelyes ruhában szákolom, látom ízlett a tengeri.

AZ úszós készség több eséllyel kecsegtet, a fenekezővel elkezdem a kereső pecát és váltogatom an helyeket, több- kevesebb sikerrel. A hal megvan akár négyszer egymás után is, csak a szákolásig nem jutunk el, hiszen valami a víz alatt pillanatok alatt megakasztja a felszerelést…   Nem baj, nem adom fel, legalábbis amíg van horog meg szerelés…

Az úszós készség beindul, egymás után szedem ki a nagy kárászokat, egyik szebb mint a másik! Ezt nagyon szeretem a Nádasparton, ha egy helyen nincs hal majd lesz a másikon.

Lassan delelőre ér a nap, iszonyatos meleget sugározva. Persze a fenekezőn is van kárász, de nem esznek valami vadul, alig akad néha a horog, annyira nincs étvágy, csak nagy meleg.

Újfent nincs úszom, biztosan kárász, de tévedtem épp egy amurral verekszem, de én nyerek és szákolom. Óvatosan engedem vissza, majd elhatározom indulás haza ebben a vak melegben, még megárt. Halakat fogtam, a szákfejem vizes, minden megvolt ami kell a nádasparti-feelinghez…

Sanyi vár a kis halőrháznál és beszélgetni kezdünk, mint két horgászember. Jólesik az árnyékban beszélgetni azzal az emberrel, aki ezt a tavat a legjobban ismeri, szinte az utolsó nádszálat is tudja kit és mit rejt.. Beszélünk, múltról, jelenről, jövőről, tehetjük majd egyidősek vagyunk és megéltünk ezt-azt. Egy baráti kézfogással köszönök el, de szeptember  10-én egy versenyen újra kezet fogunk majd.

Harangi Csaba

• Előző
• Következő