Szeptember végén…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Úgy tűnik, még néhány napig lehet élvezni az őszi napsütés örömeit szeptember utolsó napjaiban. Két nap szabadság szépen igazságosan elosztva, egy nap festés, mázolás otthon, amíg csak van festék, aztán másnap a jól megérdemelt horgászat a Tiszán!

 

Újfent Sugár Csabi ül mellettem, mert ő ismeri a környéket, mint elmondta itt nőtt fel szóval irány hajnal 4 órási éjszakába, go Tiszaújváros! Hamar megérkezünk, bár ezek a látási viszonyok azért nem semmik a sötétben, késő jön fel ilyenkor már a nap, legalábbis nekünk horgászoknak késő.. Napijegy zsebben, a kávé kellően égetett, így már minden okés a pecához. Elég vadregényes ösvényeken bujkálunk a fák között a kocsival, de egyszer csak megcsillan a sötétben a Tisza.

Egy mozgó-lebegő stégen fogalunk helyet, amit most köszönök is a tulajnak, hogy megengedte előre a mai használatát, szóval nagyon köszönöm. Most azért jobban folyik a Tisza, mint néhány héttel ezelőtt, szóval lássuk..

Előbb az új szerzeményt veszem elő egy igazi „dióverő” feedert (180 gramm dobósúly!!), amit nehéz kosarakhoz gyártottak, de mivel nem volt ilyen kelléktáramban, vettem egy példányt használtan, kellhet az még. A nehéz kosárral berepül, természetesen darabosabb nagyobb csalival ellátva, őrzi a házat, nem sok kapása lesz, de az aztán kapás lesz. Most jöhet a finomszerelékes peca, innentől már minden vékony és kicsi, ezzel lesz a pörgős peca, ide már érzékeny bot kell. Csabi begombócol úgymond megterít a halaknak, akkor várjuk a kapást.

Nagy meglepetésre nem a finom versenyboton van a kapás, a vastag extra-heavy feeder botom elhajlik!! Bevágok, gondolom ponty vagy márna, de máris akadóban a hal! Csak az üres horog jön ki, epres csemegekukorica, három szem fűzve, ezt vette fel… Na akkor vissza ugyanoda, bár az az akadó 15 méterre nem valami biztató…

Elkezdődik a pörgős peca is, Csabi is én is fogdossuk a karikákat egyelőre, mert azok tolakodnak előre a sorban, de aztán megjelennek a dévérek is.

Rendkívül finomak a kapások, szerencsére három botot hoztam szerelve, erős-közepes-lightos ebben a sorrendben, így jöhet a legfinomabb botom, ami teszi is dolgát és hozza is a halakat, jelez nekem mindent.

Újra elhajlik a „dióverő” feeder most már tiszta erőből tépném fel a halat, de újra akadó és középen szakadt a hosszú előke, elvágta az akadó alant. Kezd bosszantó lenni most már, pedig de szerettem volna pedig fogni legalább egy márnát!

Mintha csak a kívánsága teljesülne az embernek, a kemény boton kapás és márna gyereket fogok, de akkor is márna, nekem az első! Örülök.. Fürgén úszik tova, meg volt hát az első márna.

Szép lassan lekerülnek a pulóverek és igazi őszi finomszerelékes peca alakul ki a Tisza partján és élvezzük nagyon. Többet már a kemény botot nem abajgatják a halak, a kapások elfinomodnak és csakis kis horoggal és finom bottal lehet halat fogni, igazi verseny szintű helyzet, éppen csipegető keszegekkel… A csónakos pecások is behajóznak a Tiszán játszó fényárba és csak kattog a kezemben a Nikon.

Mire vége lesz napnak kellően elfáradunk és kezdhetünk felpakolni a partra a kocsihoz, ez is egy jó peca volt a Tiszán. Kénytelen leszek változtatni jövőre szokásaimon, többet kell folyóvízre járnom, mindenképp sokat kell még tanulnom, de tetszik nagyon.

 

Harangi Csaba

A régi blog ...