Egy horgásszal több e földön…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

A történet nem a vízparton kezdődik, mint megannyi horgászírás, dehogy… Eléggé hivatalos egy helyen dolgozom, ez a munkám évek óta, úgy is mondhatjuk a jog és a szigor helye ahol mindig összefutnak a szálak az életben előbb-utóbb. Egy korombeli kollégám Lajos mesélte, hogy régen valaha gyerekként horgászott, de aztán abbahagyta, mindössze egyetlen kicsi halra emlékszik, de ezen kívül semmi élménye nincs…

 

Eléggé magányosan végzem a munkám, nem is nagyon van időm mással foglalkozni a sok paragrafus és hatósági ellenőrzés között, de azért felkaptam a fejem.. Szóval nem volt neki még sosem horgászélménye? Mi lenne ha így 50 éves korunk felé közeledve esetleg mégis volna élmény? Nem egyszerű egy ötlet, elköltözött Budapestre és ott is dolgozik, bár a munkahelyünk végül is ugyanaz, csak másik az iroda.

Horgászvizsga megvolt rég, én rábeszéltem hogy lépjen be az Álomhal HE-be és már a jogi része rendben is, de a gyakorlat és a peca? Sajna a közös peca nagyon messze volt akárcsak Lajos kollégám, de mégis megszólalt a telefonom, kiírva a nevét. Igen, jönni akar horgászni és itt lesz Debrecenben pár napot. Akkor közös peca és irány Kadarcs!

Még sötét van, amikor elindulunk, annyira hogy meg kell várnunk a napfelkeltét, de megéri mert igazán szép látvány tárul elénk. Nem győzök fotózni, szerintem már jó napunk lesz, ilyen szép fotók után. Nézzük, mi van Lajosnál? Egy bojlis bot 3,6 hosszban, egy nyeletőfékes 60-as orsó és egy nagy tekercs 0,25 mm zsinór ez a kezdő készlete a kollégámnak, akkor hát szerelek neki. Szépen összeáll egy klasszikus etetőkosaras felszerelés, csalizom egy biztatóan újfajta pop-up mini bojlival és mehet a dobás. Persze előbb mutatnám, hogy is kell ezt, ma bizony tanítok nem pecázok. Sikerül az, nem pont oda ahova gondoltuk, de mindegy is ma, csak az élmény a lényeg…

Hozott egy kisszéket én meg készítek neki kapásjelzőt, pont úgy mint gyermekként valaha vagy 45 évvel ezelőtt, török egy gallyat és ráteszem a zsinórra, ennyi… Nem kell csipogós kapásjelző, nem kell ide semmiféle hangzavar, mi a csendért jöttünk…

A kapások jelentkeznek nála és végre pár sikertelen rántás után, egy kárász az eredmény és látom a mosolyt, azt hiszem örül, de még mennyire hogy igen! Én is, naná ezt vártam…

Pár kárászt fogok, majd elmegy egy pontyom, igen hamar lelép és átveszi a nap az uralkodást az égen, még az is lehet hogy sütni fog… A szőlőpálinka hajnali íze még marja a torkom, de Lajos botján a hagyományos kapásjelző megállíthatatlanul felvágódik és igen fáraszt már egy új leendő horgász és épp most válik horgásszá!! A megszákolt pontyot örömmel tartja a kamerába, horgász születik ma, igen eggyel több…. Aztán már csak a társai következnek a pontynak Lajosnál, bizony:

Hihetetlen egy széria kezdődik, láttam már ilyet, de nem sokszor… Szóval, bárhova dob Lajos kolléga, ott mindig van egy ponty és felveszi a narancssárga színben pompázó pop-up bojlit, nincs kivétel mert igen mindig pontyot fog. Most lehet elmondani, elkapta a gépszíj és már semmi nem menti meg attól, hogy horgásszá váljék…

Üdv közöttünk Lajos! Részemről akkor pár gondolat… Szeresd a természet szépségeit és tiszteld a halakat a természettel együtt. Mindig a természet ereje fog győzni, bármi történjék is földünkön az ember maradjon csak részese e körforgásnak, ezt bizony be kell ismerni… A horgászok tudják, a természet irányít, nem mi…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...