Szolnoki túra a feederezés jegyében..

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Egy kicsit messzebbről kezdeném a történetet, mint tegnap hajnal 4 óra… Valaha éveken keresztül versenyeket szerveztem és kialakult egy finomszerelékes mag, olyan versenyhorgászokból, akik szeretik az ilyen pecát művelni hittel, szeretettel, győzni akarással. A versenyeim állandó résztvevői voltak a Szolnoki (direkt nagybetű) Versenyhorgászok is, akiket még most ennyi idő után is kedvelek és legfőképp tisztelek tudásukért, kitartásukért, nos pont hozzájuk megyünk egy jó pecára Szolnokra a Tiszára..

 

Az időjárás jelentés semmi jót nem ígért nekünk, folyamatos eső volt ígérve egész héten. Indulunk 4 órakor és az ablaktörlő lapátja alig bírja a vizet nyomni, na szóval jól kezdődik. Mindegy akkor is megyünk, szerintem pont kifelé megyünk a rossz idő alól Szolnok felé fél úton.  Perlaki Peti már telefonál is hol is járunk, de közel vagyunk és látjuk is haver Passatját, megérkeztünk!! Követjük a kocsit egészen a Tiszáig, hát mit mondjak csodaszép a víz. Már megérte, ez a látvány, ez a víz, ez a hangulat, jó peca lesz!

A kövek között kicsit keserves egy versenyládát elhelyezni, de azért csak sikerül az sajátos technikával, hiszen minden lábat kell tartania egy kődarabnak, ha azt akarjuk hogy jól álljon az a láda.

Kezdődjék a peca, amit már Peti meg is kezdett, egyből folyami harcsát fog, aztán kispontyot, aztán márnát, gyorsan megy itt kapás. Alig jut el a kezem Nikonig, már három hal megfogva.

Akkor én is bedobok, lássuk mennyire folyik? Nagyot csobban a 60 grammos kosár, kicsit megy aztán megáll, beáll akkor innentől ez jó lesz, egyelőre.. Végre kapás nekem is van halam, szilvaorrúak jönnek, majd kisponty is jön.  A nap kisüt és már el is felejtettük micsoda egy felhőszakadást hagytunk ott Debrecenben. Zoli épp harcsát fáraszt, jól néz ki a kis folyami harcsa, most ők is esznek.

Nekem majd csak repül a botom, úgy elhúzza egy márna. Nem nagy, de márna és örülök, mert eléggé „fertőző” dolog ez a márnázás, ha egyszer fogsz aztán fanatikusan mész és keresed.

Itt szerencsére van elég, hol aprócska, hol kicsit nagyobb, de természetesen mennek vissza a vízbe, nőnek azok még. Egész különösek a fogások, néha majdnem egy határozó könyv kellene, milyen halfajta is van a kezemben, olyan színes a fogási paletta. Persze a kispontyok is rendszeresen jelentkeznek, telepítés lehetett.

Elégedetten tapasztalom, hogy jön a halőr és ellenőriz, nagyon helyes rend a lelke mindennek, így kellene mindenütt! Közben már Zoli is beavatódott a „márnafogók” táborába több kisebb is jött, no meg egy termetes lelépett. Elkezdte aprítani a szilvaorrúkat is, beállt neki is a hal.

Peti egymás után fogja a kispontyokat, valahogy odaálltak elé, néha egy-egy kis márna beleszól a dolgokba, de a megáradt víz kezd emelkedni, a kapás lelassulni látszik, ideje gondolkodni és változtatni!

Legjobban Fekécs Zolinak megy az alkalmazkodás a Tisza vízállás emelkedéséhez, még egy hatalmas jászt is szákol!

Lassan mennünk kell, de kicsit nehéz szívvel indulunk el, mert olyan gyorsan elrepült az idő hogy észre sem vettük! Legközelebb is jövünk és nagyon jól éreztük magunkat. Mindent köszönünk Perlaki Peti, jó peca volt!!

 

Harangi Csaba

A régi blog ...