Ez az év is eltelt, számvetés…

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Igaz még nincs év vége, de majdnem. Kicsit betegen, kicsit fáradtan ütöm a betűket a számítógépen. Elég nehéz egy év volt ez, valahogy más már a földünk időjárása is, emiatt érzékenyebbek a halak is, szinte össze sem lehet hasonlítani a többi évvel a 2016-ost. Minden megszerzett kapásért, örömért, mosolyért meg kellett küzdeni és tenni kellett érte, jobban mint máskor, ez bizony egy ilyen év volt…

 

Már januárban kezdtük a pecát Zolival, szokásunkhoz híven nyitottuk az évet. Fel sem tételeztem, hogy esetleg valami ebben az évben más lesz mint eddig, semmi kiemelkedőre nem gondoltam, ugyan… A sors az más dolog, azt nem lehet kiszámítani, nem lehet rá felkészülni, bár ki tudja. Az egész családnak egy rémálommá vált a január vége, ezt most sem tudom feledni… A mi kis lakásunk fölött tombolt a lakástűz, égett ami éghetett, de megmaradt az otthonunk és ez a lényeg. Rengeteg horgász hívott fel, akik értesültek a bajról, nagy köszönet mindenkinek… Sokszor hallottam ezen kérdést akkor: „Van hol aludnotok?” Nagyon jól esett ez a kérdés, szinte mind horgász volt, ez nagy szó ám…

Aztán kezdődött a talpra állás, lakásfelújítás és inkább csak olyan regeneráló peca kellett, hogy az ember lelki békéje is karban legyen tartva. Sok versenyt nem terveztem, egy feeder bajnoki fordulót vállaltam, de többet nem, no meg egy páros kupasorozat volt három részletben és ennyi, nem sok minden… A Horgászbarátok Vándorkupáját befejeztem abból a csapatból kiváltam, nem igazán van energiám sok versenyre járni, nem is igen akarok, csendre vágyom.  Persze nem olyan könnyű csendet „szerezni”, hisz a horgásztábor gyerekeknek,  hagyományosan a Kócos tavon volt. Mind a két turnusban részt vettem, azt hiszem ezek a gyerekek hallgatnak is rám, vagy csak én lettem türelmesebb? Lehet, de jól sikerült mind a két tábor.

A sok csendet a Kadarcsi tó adta meg nekem és okozott a legtöbb örömet idén. A vezetőség megszavazott nekem egy éves engedélyt így nyugodtan horgászhattam ott és írhattam a cikkeket számolatlanul a tóról. Óriási változást vitt végbe a horgászataimban, valahogy olyan egyszerűbben gondolkodva kell azt a vizet horgászni. Szinte majdnem visszamentem időben a gyerekkoromba és működött minden, csak minél egyszerűbben keressem a halat és csábítsam horogra. Nagy élményeket kaptam, míg hazánk egész madárvilága a fejem fölött vonult végig, a nádból forgattam kifelé az amurokat, küzdöttem pontyokkal, emeltem ki süllőt kézzel. Szóval mindent kaptam közben nem is kértem és ez így jó…

Eljutottam a Rakacai víztározóhoz is, azt hiszem mindig el fogok menni a versenyeikre, egyszerűen jó buli. Sikerült megismerkedni  az élő Tiszával, jóval közelebbről is mint eddig, szép halakat adott Tiszaújváros, de Szolnokot is a szívembe zártam, csodaszép helyek mind. Megtörténtek az első márna fogások, nem kis meglepetést okozva nekem.

Mire eljött az ősz, szeretett versenyládámtól megváltam, bár nagyon jó kezekbe került és egy új versenyláda van alattam. Ez egy döntés volt és jól választottam, nem hinném hogy terveznék másikat venni valaha is, az én pecáim már sokáig erről fognak történni.

Sikerült új feeder versenybotokat venni, így bizony szerencsére lehet tervezni jövőre és koncentrálni néhány fontos versenyre, bár sosem csak a boton múlik a fogás, hanem azon aki fogja a végét.

Ennyi volt ez az év, még néhány hét hátra van, majd jövőre új év kezdődik új halakkal, melyek látványa mindig reményt ad mindenhez, ami e földi létben van…

 

 

Harangi Csaba

A régi blog ...