Decemberi kárászozás…

Olyan hideg van, hogy kétségeim vannak a horgászat eredménye felől, de még abban sem vagyok biztos, hogy nem-e fagyott be az a tó ahova most megyek. Kíváncsian sétálok a parton, nos bizony ahova szerettem volna menni hely, az bizony befagyott…  Itt ott van még szabad „jégtelen” hely a parton, de a szákolás így is veszélyes, tán még a zsinórt is elvágja a jég, de horgászni jöttem.

 

Akkor talán a hosszú száknyéllel lehet segíteni valamit a helyzeten, jégtörés saját módra bár így meg elijesztem a halakat, míg török egy folyosót a zsinórnak. Na kezdjük, egy hosszú előkés felszerelés és egy method kosár pop-up-al. Szinte szikrázik a fény a jégen, hisz kisüt nap, igézően szép látványt kapok a természettől, jól esik nézni a hidegben, közben a termoszból forró gyömbéres teát iszogatok, belül is meleg lesz lassacskán.

Végre kapások is vannak, zsinórban egyik bottal majd a másikkal is fogok halat, egyik kárász, másik keszeg.  

Ezután nagy csend következik, inkább keresnem kell a halat mint etetni, az egyik bot kitart az etetésen a másikkal keresek.

Meglepő, hogy mennyivel jobban tetszik a halaknak a pop-up, mint az élő kaja…

Talán akkor változtatok hosszúelőkésen,  immár  sokadjára… Előkehossz növelés megvolt, horogméret csökkentés szintén, finomítás a végletekig ugyancsak…, akkor hol a hiba az élő csalival? Persze tudom, tudom, több liter csonti kéne (pénztárca kérdése csak…) hogy itt legyen, de most csak egy doboznyi van, nincs mit leragasztani, ebből kell megoldanom a halfogást amim van. Akkor legyen gyűszűnyi mini kosár némi csontis etetővel az etetésem bal oldalára dobva, mondjuk…

Alig hallatszik valami becsapódás oly kicsi a kosár.  Így még nem örültem a megvilágosodásnak, kapás és hal!!Aztán beindul a nagyüzem végre nagy kárászok egymás után, de csak egy szem csontira és 18-as horogra méteres előkével, szigorúan az etetés mellől, de jönnek szépen sorban.

Szeretem, amikor kialakul a megoldás és működik, még ilyen hidegben fel is értékelődik ennek a szerepe. Ez a Daru tó, ami kitűnő pontyállományáról nevezetes, de ma tulajdonképpen a pontyok szinte sztrájkolnak, még mozgás sincs a vízen nem, hogy ennének a pontyok, úgyhogy én igenis örülök a sok szép hatalmas kárásznak.

Egy új picker botocskát is tesztelek, de ilyen kellemes meglepetés is régen ért, mert ez a botocska hajlik, ahogy kell és teszi a dolgát, de még hogy… Most is kapás a Manta Smart pickeren, kicsit rezeg a spicc, majd ütemessé alakul a rezgés és odaverek neki! Felsír a fék, de nem rohan sehova hisz nem ponty, de mégis jó hal van a horgon. Gyönyörű dévért fárasztok, láthatóan nem jól van akadva az apró horog, felnézek a bot szép karcsú ívére, mosolygok magamban, meg lesz az a dévér, naná hogy nem fog leakadni… Szákolom és lassan búcsúzom is, mert délután van és a hideg kezd csontig hatolni, mégiscsak december 3. napja vagyon.

Jani bácsi és Marika néni még kellemes ünnepeket kíván nekem én pedig viszont Nekik is! Szép volt ez a mai peca, nagyon is hiányzott ez az éles deres hideg levegő, a jégpáncél a vízen, minden mi a szabad nyers természet jele, minden itt volt…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...