Utószilveszter a jég hátán (2009.01.03-án történt vala)

Már régóta készülődünk egy léki pecára a haverokkal, de addig-addig lett halogatva, hogy mire elhatároztuk magunkat  2009. évre váltott a naptár. Ahogy elnéztük egymást ránk is fért, mindenki elcsigázott az ünnepektől, vagy ételmérgezéses vagy alkoholmérgezéses, legrosszabb esetben mindkettő tünetét felvonultató ábrázattal jelentek meg a találkahelyen. Szóval nyúzott férfiak, a nehéz „férfisors”, irány frissíteni hisz új év, új peca, cél a jég alatt búvó krokodilpofájúak népe.

Három járművel megyünk, jól összeverődött a társaság, a hangulat kitűnő az időjárás -7 fok, a jég pedig egyre hízik, tehát biztonságos. Még a légnyomásértéket szemezgettem egy kicsit, mielőtt otthonról elindultam volna, de nagyon jónak tűnik….Csak igazam is lenne, hányszor volt már így és nem jött be, de inkább nem szólok az értékekről, majd kiderül. Csalihal, az van bőven, csak úgy nyüzsögnek a príma kishalak, itt a Tisza melletti horgászboltban mindig csak minőséget kap az ember. Bevonulunk a rengeteg cuccal, ahogy elnézem magunkat még egy szánkó is elkelne. Fontos túlélési felszerelések: pálinka, tea, kolbász, kenyér. A négy alapvető élelmiszercsoport…..legalábbis ma, pont úgy nézünk ki, mint aki bulizni jött, csak épp a szilveszter már elmúlt.

Krisztián kezdi meg a lékfúrást megmutatva nekünk milyen gyorsan vág lékfúró. Tényleg megy ez, rövid idő alatt mindenkinek megvan a két 12 centis lyuk, úgyhogy kezdődhet a peca. Ködös időt kaptunk a mai napra, alig látjuk egymást, de mindenki a nádtöveket vette célba fúráskor. Sokan ilyenkor veszik elő régi megunt botjaikat, orsóikat, vagy éppen lékhorgászatra alkalmas felszerelést vásárolnak, minimális összegért, végül is mindegy.

Mindegyik jó, csak kapjon már az a csuka. A tőlünk távolabb eső haveroknál megindul a kapás, egymás után penderülnek elő a csukák fél óra alatt három!! Csak nevetünk, tán oda költöztek volna, vagy Péter szerint a víz alatt egy búvár aggatja fel a csukákat. Nem tudjuk, de itt aztán nekünk nem megy a hal. Habár a barátaink sem a nagyját fogják, így a csukaifjoncok visszanyerik szabadságukat.

Megtörni látszik a jég, no nem alattunk (15 cm), hanem kapás terén. Krisztián elég mesze elkalandozott a botjától, úgyhogy a visító fék hangjától elvakulva futásba kezd. Azaz csak kezdene, óriásit esik és valósággal a lékig csúszik, ahol aztán térdelve imádkozza ki a megérdemelt csukáját.

A fák a táj, hangosan veri vissza a társaság röhögését, senki nem bírja megemelni a fényképezőgépet, annyira nevet. Kezdetét veszi egy igazi örömpeca, mindenki fog csukát, ez egy igazi utószilveszter, őszinte felszabadult örömmel, ami már mindenkinek nagyon hiányzott. Egymás után tűnnek el a csukázó úszók itt is, ott is, legtöbbször „bicskák” pattognak a jégen, de akad néhány méretes is.

Mintegy a nap megkoronázásaként áttöri a vastag ködöt a nap és szikrázni kezd a hó……

A forró tea, hatalmas termoszból fogyni kezd, a pálinkás üveg tartalma is csappanni látszik, a kolbászok eltűntek, még ha fagyosan is, de jól esett. Lepihenünk a székekre és élvezzük a pihenést, ami együtt jár a jó pecával……

Hol vannak már a tavalyi gondok, majd az idén megoldjuk. Ki tudja ki mit fogadott, vállalt az idei évre, de én kívánom, hogy mindenkinek sikerüljön. Én is csak annyit szerettem volna, hogy egy jó társaságban horgászhassak, lám máris teljesült.

Harangi Csaba

• Előző
• Következő