Látóképi relax…

Jó ideje kimaradt a horgászataimból a Látóképi víztározó és meg kell, hogy mondjam hiányzik is az a szép látvány, azok a karika keszegek... Dudás Imi barátomat kérdeztem, hova menjünk horgászni? Gyors volt a válasza és félreérthetetlen a Látót választotta… Jogos tényleg ott lesz a Hajdúsági Feeder Bajnokság második fordulója, legalább valami képet kapunk az állományról.

Szokatlan persze minden, hiszen számomra új szabályok vannak, nem is nagyon tudom mit is kell csinálnom, hogy bejussak horgászni, de hamar tanulok értek mindent. Sorban állás, fizetés, adminisztráció, de tudom minden szigorúság a halak és a tó érdekeit szolgálja. Végre már poroszkál a Skoda a meglepően sima földúton, tán még nem is döccen…

Keresek egy helyet ahol ketten Imivel egy jót pecázhatunk, előbb utóbb ő is ide fog érni. Jó érzés ennek a víznek a látványa, még mindig a régi. Gyorsítok a pakoláson és hamar áll a láda parton és már a botokat veszem elő.

Mire Imi megérkezik félig meddig majdnem horgászok, most már lehet egy áldomást inni a mai reggelre, hosszú lesz még a mai nap elfér egy-két Jäger, sör, bor ilyesmi…

Lehet mérni a távolságot, ideje beindítania keszegező botokat.

Etetés és horgászat, de szaporán ám mert Iminek csalihal kell, mivel süllőzni is akar. Szerencsére hamar meg van a csalihal, már repül is be a süllőző bot, hátha..

Elkezdődik, amit mindketten nagyon vártunk, a sok keszegkapás és a fék halk kattogása a nagy csendben. Azt hiszem 2015-ben volt utoljára éves engedélyem ide, azóta sem. Igyekszem jól elkapni a kapásokat, bár az áramlás majdcsak folyóvizet produkál a horgásznak, itt mindenre figyelni kell. Közben persze ha már két botra szól a napijegy berepül egy pontyozó is, talán rákap majd egy tükörponty… Jól gondolom tényleg rákap, de mielőtt megszákolnánk lelép, kiakadt a horog, nem baj a keszegezés pörög tovább, néha egy-egy üresjárat késztet újragondolásra bennünket.

Azért a mellett nem lehet elmenni szó nélkül, hogy ha szabály szerint keszegezik az ember itt, akkor egy 20 centis mérőeszköznek a kézben kell lennie, mert az alatt nem lehet kifogni a keszeget. Problémás, bárki találta is ezt a szabályt, a megyénk legnagyobb keszegállománnyal rendelkező tározójára. Szerintem hazánkban egyedülálló ez a „keszegszabály”, de mindegy is ez legyen a legkevesebb probléma ma, az a 20 centi…

Kapás a feederen, finom rángatózós apró jelzéseknek vágok be és elkezd szólni a fék, talán ponty? Nem hinném furcsán viselkedik és igazam van nem ponty, hanem süllő van a horgon, szákolom örömmel.

Kellemes ez a nagy víz és még mindig és okoz kellemes meglepetést bőven! Most is épp napoznak a fekete sügerek és elmondható igéző látvány őket nézni.

Egész jól eltelik a nap, mindketten jól kihorgásztuk magunkat, a keszegezés megadta a kellő örömöt és kikapcsolódást, tudtunk reggel koccintani is és kipirulva naptól megsütve, halas kézzel teljes lett délutánra a nap…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő