Napfény a Tiszán

Kellő szükségét éreztem egy vadvízi pecának és semmilyen más megszokott egyszerű tó nem felelt volna meg a kicsit sérült idegszálaknak és a már kellően nyúzott sokat dolgozó embernek. Olyan vízre kell ilyenkor menni, ahol csak a természet van és a horgász, valamint nem kell kérdezgetni a tógazdát a telepítésekről és épp sárga vagy narancs pop-up csalira buknak a halak… Ugyan, én csak szimplán egyszerűen elmegyek a Tiszára…

Tiszaújváros felé indul a Skoda, majd az élő Tiszát választom és a lehajló fák alatt találok a fénysugarak elől menedéket. Hajnal van és épp egy bizonyos ponton lehet csak dobni biztonságosan, úgy hogy nem akad fent a felszerelés a faágakon sehol, de ennyi elég is hamar megtanulom és megszokom hogyan kell. Egy 25 méteres távot választok 40 grammos kosárral, hosszú előkével, ahogy kell a Tiszán…

Na lássuk mink van, legutóbbi versenyről kimaradt etetőanyag, némi újra élesztett csonti és pinki valamint két doboz giliszta.

Még a kocsiban lapul 3 kiló tartalék etetőanyag, ha „megtámadnának” a halak és elfogyna az etetőm, de majd kiderül. Nem is etetek, csak sűrűn dobálok és horgászom, amit nagyon is díjaznak a karika keszegek és ezek szerint nem lesz egy unalmas napom.

Egész frenetikusan kapnak ezek a tiszai karikák, dévérek, laposak egyik szebb, mint a másik.

Legjobban ma a lapos keszegek lepnek meg, olyan szép hosszúak, hogy csak na! Rendesen fárasztanom kell őket és szákolnom.

Persze a Tisza tartogat meglepetéseket és lám kisponty is kap a horogra, szép nagy pikkelyes ponty legyél ha megnősz…

Olyan mértékű a kapás intenzitás, hogy a két kilónyi etetőanyag simán elfogy. Akkor dézsát elő és indulás vakondtúrást keresni a parton! Hamar megvan két kiló földem így és hozzáborítok a három kiló etetőanyagot és megkeverem az új etetőt.

Persze ezzel nincs vége a horgász melónak, még kétszer az egész finom földes etetőt áttöröm a szitán, most lesz jó! Peca újratöltve, irány a keszegek hada!

Kitűnően helyt áll az új keverés és szép lassan elérem azt, hogy háromig lehet számolni bedobás után és elhúzza, de még csak alig áll be a kosár és hal van a horgon. Elképesztően élvezem és nincs megállás. Lassan délutánra elfárad a karom és naptól kipirulva fotózgatom néha a halakat, amik egészségesen úsznak el a gyönyörű folyó szőke hullámai között.

Néha szállítanak a folyón, akár egy egész házat is visznek a vízi emberek és szokás szerint intve köszönünk egymásnak..

Milyen egyszerű ez a folyóvízi horgászat, egy nagy dézsa, abba némi föld a partról némi etetőanyag ami nem „híres-neves- legeslegjobb”, hanem egyszerűen kifizethető, azt jól feldolgozni kellő állagra, majd egész nap húzni halat… Be merem most már vallani, a kedvenc horgászhelyem a Tisza…

Harangi Csaba

• Előző
• Következő