Pörgős pontyos nap, egy kis horogteszttel színezve…

Ezen a héten szabadságon voltam, de nem teljesen a saját pihenésem érdekében, hanem mert ilyenkor a Kócos tavon van a legjobb horgásztábor a gyerekeknek és én is tanár vagyok itt három napig. Most lesz egy kis pihenés nekem a sok gyerekzsivaj után, majdnem pont ezen tavon csak egy kicsit exkluzívabb részén, egy eldugott csendes kis tavacskán egyedül.

 

A barátom már mesélte, hogy sok kispontyra számítsak nagyobbacskára ritkán, de jól fogok szórakozni. Ezen felbuzdulva én csakis rakós botot pakoltam valamint hoztam búzát és csemegekukoricát nagy mennyiségben. Láda felállítása, egy görgő mögém csak pár méterre és a botot csak röviden rakom össze, most se színes tag, se mini toldó nem kell, így pehelykönnyű bottal horgászhatom.

Míg a megfelelő szerelékes létrákat kiválogatom, addig megakad a szemem az egyik még új csomagolású horogtasakon. Egy bizonyos márkából vásároltam elég sokat legutóbb, de az egyik méretből nem volt nagy bosszúságomra, így úgy oldottam meg a problémát, hogy pont olyan formájú horgot vásároltam, csak hát másik márkából, amit nem ismerek még a gyakorlatban…  Jó lesz, nem lesz jó? Talán igen, talán nem… Egy biztos, a számítógépen látható leírás szerint ez keszegező horog, igen könnyű súllyal rendelkezik, szóval ma én pontyozok egy nagyon könnyű keszegező horoggal, mely a következő márka és modell: Trabucco XPS 110 XN.

Lássuk akkor a pecát. Elkészítettem a magmixet, egy kevés aromával megszórtam majd vizet is öntöttem rá, nehogy már kiszáradjon a kukorica. Akkor vagy öt pohár magmix betologatva, majd ezek után már csak halanként lesz csúzlizva a búza-kukorica keverék, folyamatosan.

Egy 1 grammos úszót választottam, ez jó lesz ma és kukoricával csalizok, valamint az új horgot próbálom ki.

Természetesen tudom, hogy nem erre a halfajra való, de már réges-rég megtanultam sokszor a legfontosabb a horog súlya, annak könnyűsége nem különben a formája, mely segít a csali természetes felkínálásában. Az én csalimnak pont hasonlatosan kell odalent viselkednie, mint a többi kukorica szemnek, csak az enyémben horog is van elrejtve… Nincs kapás így kicsit emelek a horgon és visszaejtem és már el is húzta! Jönnek egymás után a kispontyok, valóságos nagyüzem kezdődik, nem győzöm szákolgatni őket.

Minden ponty után megnézem a keszeges Trabucco horgot, de nincs változás az állapotában, gyönyörűen akad mindig és nem hajlik ki egyetlen alkalommal sem. Milyen jó hogy elfogyott, amit kerestem és csak a Trabucco tetszett helyette, ugye, ugye… Na egy jó horoggal több van a versenyládában!

Növelem a csali nagyságát már három kukoricát rakok fel és reménykedem  benne hátha jön egy nagyobb végre. Mintha ki lett volna találva a gondolatom, rendesen lent marad a gumi, majd megindul valami a víz alatt és megtép… Erről ennyit, szerelék csere. Folytatom ahol abba hagytam és szerencsére jön pár kicsit nagyobb példány, mint a többi.

Kellemesen elfáradtam délutánra, fogtam vagy 30-40 kispontyot, kipróbáltam egy új horgot ami bevált, szóval egy szavam sem lehet a mai napra. Indulás, a versenyládát húzva borzalmas rekkenő hőségben, iszonyat melegben. Azt hiszem, nem vágyok semmi másra, csak egy hatalmas dinnyére és mihelyt bepakolok a kocsiba be is szerzem… Mára ennyi volt és jó nap volt.

 

Harangi Csaba

A régi blog ...