Szóval Zoli...

Tudom, hogy nem vagy jól Barátom, de tudod nem ezt beszéltük meg.. Még horgászni akartunk együtt, úgy ahogy máskor is, olyan csendben tetted mindezt egy bottal mindig szerényen, szinte szótlanul.

Mosolyogtál a bajszod alatt, mert szeretted a csendet meg a nyugodtságot, amikor senki nem zaklat és nem hangoskodik. Még azt is elviselted, hogy mindig meg akartam kezdeni az évet pecával januárban és befejezni decemberben, én nyüzsögtem te csak mondtad jó, időjárástól függetlenül, hát bocs hogy ilyen hülye szokásaim voltak, de már lassan felnövök.

Most épp esik az eső, míg írok 2024. június 9. napja vagyon és a hangszórókból Csajkovszkij: Diótörője szól. Nem tudom, hogy vagy Zoli a kórházba, amiket a telefonba hallottam kislányodtól azok szavak fekete felhőket hoztak az égre és eleredt az eső és nincs béke a lelkemben. Tudod, nem akarok elköszönni ez így nincs jól, nagyon nincs jól..

Közben felnéz a kutyám, igen Szuszi a könny az sós az olyan.. és folyik megállíthatatlan. Megérti a kutya és szomorúan néz, most a gazdi nincs jól mert valaki más nincs jól, aki fontos igazi barát és mindig segített ha kellett bármi is, de hányszor.. Lehetetlen dolog na olyan nincs, jött és csináltuk, ha kellett 800 kilós szabógép szállítása 12 órán keresztül végkimerülésig..  

Nem lehet ezeket a dolgokat felsorolni és most ott fekszel a kórházban és nem köszönök el tudod tőled, mert nincs itt az ideje… Gyere vissza Zoli még nekünk horgászni kell!

• Előző
• Következő