Míg tekerem a biciklim…

Egy ideje már kerékpárral járok dolgozni, fő az egészség az a meglátásom, valamint nem is árt az, hiszen irány a 6. X, az fontos, hogy elérjem. Úgy láttam, gyerekeimnek és páromnak is pozitív a véleménye, na meg régen is sokat tekertem és még mindig megvan a tökéletes montenbike, csudajó alu vázzal és japán sebességváltókkal hibátlan tökéletességgel.

Szóval tekerek minden hajnalban, ilyenkor télen még sötét van, a 7 órai munkakezdéshez hamar kell indulni, az első lámpa vetíti a fénycsóvát biztonságosan Debrecen bicikliútján. Piros telefonfülke tűnik fel, egy emberke áll benne, a lábánál 4 szatyor az eddig összekukázott dolgok benne, talán a fülkében nincs olyan hideg, mint idekint. Feszülten figyeli a szemben lévő társasházat, pontosan hozzák ki a kukákat, hogy majd elvigyék kukásautóval. Ezt a holt időt kell kihasználni, hogy találjon kaját meg visszaváltható üveget is.

Tovább haladok, mert nekem menni kell mert enni is kell valamit és ahhoz pénz kell, ezért dolgoznom kell, hogy megéljünk és kerüljön kenyér az asztalra. Ennél többre a mai világban állami alkalmazott ne gondoljon, ennyi és nem több. Hogy is volt az az ócska mondás, teli pohár meg félig pohár? Baromság, örüljünk, hogy van pohár egyáltalán nem játszik, hogy tele vagy félig!

Csalódottan nézzük egymást a kollégákkal, amiben reménykedtünk hosszú évek óta, az nem lesz és ne is várjunk változást, igaz minden drágább lesz, de oldjuk csak meg abból, amink van… Sírni tudnánk, de kínunkban nevetünk és a hajnali kihalt folyosón visszhangzik a kacagásunk, azt hinné valaki örülünk valaminek, de tévedés mindössze egy isteni színjáték résztvevői vagyunk és nem tudjuk mi tart itt bennünket, de elvégezzük minden nap a munkánkat becsülettel.

Valahogy úgy mondhatjuk, megy az a motor nagyon jól megy, de az olajteknő üres és a fáradt olaj adja a munka hitét, míg le nem áll.. Egyszer már nekem leállt és csak azt éreztem, ahogy visznek a mentőben, és beszél hozzám a mentőorvos..

Sosem fogom elfelejteni az biztos, olyan mintha egy jelet kaptam volna, hogy vigyázzak magamra és azóta már eltelt vagy 4 év és nem jött szerencsére a mentő értem, köszönet a Fiaim és Kedvesem szeretetének, de Szuszi kiskutyánknak is nagy része van benne.

Szóval tekerek tovább az élet rögös útján és jól kormányzok…

• Előző
• Következő