Karácsonyi pillanatok…

Végre egy kis pihenés ez jut eszembe amikor eljön a karácsony, nincs az az idegfeszítő tempó a munkahelyen és nyugodtan lehet, minden másra gondolni a jogszabályokon kívül.

Meglepetten figyel a kiskutyám, nem indul sehova sem a Škoda, hanem a helyén marad én pedig nemes egyszerűséggel leveszem a helyéről a pórázt és a hámot felcsatolom a kutyára, már amennyire tudom hisz annyira örül, hogy elfelejt helyben maradni... Mindig ezt csinálja, örömtáncot jár, hisz megyünk sétálni márpedig ez Szuszi kiskutyának a nap fénypontja.

Megyünk az erdőbe szerencsére néhány száz méter után már erdős területen vagyis annak földútján mehetünk és mókusok, őzek, nyulak akadhatnak az utunkba ezt mindketten tudjuk.

Persze nem tudom megszokni, de megáll a kutya és nézi a lábamat, vár egy kicsit aztán lazán hagyva a pórázt sétál velem. Ez nem kicsi dolog a családom többi tagjával úgy húz mint egy igásló, de velem más, hiszen tudja van egy-két-sok problémám, megpróbál nekem segíteni, hogy ne fájjon semmim, ez olyan emberi vagy inkább annál is több. Megnézünk mindent az erdei ösvényen és minden gondom elszáll és jól is érzem magam, ez a jó pár kilométer jót is tett nekem és remélem Szuszi is elfáradt, de meg kell mondanom olyan nincs, a kis welsh terrier fáradhatatlan.

Majd lesz a Szent Este és az is jó, semmi manír és extra csak együtt ez a kicsi kis Család, Vica és Én, Dominik és Bence, Szuszi kiskutya és ennyi… Már délelőtt elkezdjük a beszélgetést és nevetgélést én pedig közben láthatatlanul főzök ezt azt, csak semmi felkészülés, improvizálva készül minden. Most éppen egy tárkonyos citromos raguleves fő és átveszi a szobát a tárkony illat, az asztalon „Apaféle” bejglik meg „Vicaféle” pogácsák.

A hatalmas lapos és széles cseréptálban fűszerezett pácolt egész tarják kerülnek, steak krumplival együtt és egy doboz sörrel nyakon öntve, csak csendben halkan 180 fokon megy a sütő, ráérünk nem sietünk sehova.

Valahogy így telik egy kis család sok mosolyos boldog napja, Szuszi végig jár mindenkit kéregetni egy kis pogácsa talpat mert az jobb mint a kutyatáp állítólag… Az ebédet pedig mosolyogva esszük és megállapítjuk ez is jól sikerült. Átkaroljuk egymást és Boldog Karácsonyt kívánunk és nagyon örülünk, hogy együtt vagyunk mindannyian. A kiskutya két lábra áll és átkarolja a lábamat ő is tud ölelni, de még mennyire...

Biztatom a Családom nem maradt ki a karácsonyi hal, csak az este fog készülni egyelőre fűszerben állnak a pisztráng szeletek, istenem ha belegondolok mit kínlódtam a szálkákkal egy kombinátfogóval közösen, de hol van az már, semmi nem szokott simán menni sosem, de megoldjuk.

Csak úgy szalad az idő a jeges jéghideg szélben esőben, havas esőben még focizok az udvaron a Szuszival, amit nagyon díjaz a kutya szóval jól kilabdázzuk magunkat időjárástól függetlenül majd míg Bence fiam varázsol egy hatalmas adag rizset, addig vajban puhára sülnek a pisztrángok. Fenségesés könnyű vacsora adja meg a karácsony hangulatát, ami mindennél jobban esik mindenkinek.

Nekünk ilyen karácsonyunk volt és mindenkinek ugyan ilyet kívánok, Békében, Szeretetben, Boldogságban!

Harangi Csaba

• Előző
• Következő