Egy pontyos őszvégi peca

Hamarosan beköszönt a tél, minden ijesztő jegyével együtt, hideg, fagy, hóesés ilyesmi bár azért szép is az. Már túl vagyok az ötödik x-en és még mindig ugyanaz az ember vagyok, aki végighorgássza az egész évet, talán csak egy kórházi ágy tudná megváltoztatni elveimet, de attól igyekszem távolabb lenni. Most épp az ősz legutolsó pontyozására készülök a Kadarcsi tavon, hisz a következő héten itt lesz december, az bizony már tél lesz…

Új őr van, teszi a dolgát várok az adminisztrációra kell ez a szigorúság amúgy, ha belegondolok pont letettem a társadalmi halőri vizsgát és akkor majd én is próbálok tenni valamit a halak őrzéséért, meglátjuk… Lássuk csak a tó végében lévő vendégstég üres, rég voltam itt rá kéne próbálni! Az ötletet gyors tett követi, fékezek a földúton visszatolatok, parkolok és elkezdek bepakolni a  stégre. Hálát adok az égnek, hogy minden ruha vízmentes rajtam, amúgy rég eláztam volna a nádszálakról csapódó harmattól, mindenütt folyik a víz, de csak lefelé a ruhámról, cipőmről, a jó ruházat fontos mindig!

Ha emlékeim nem csalnak vagy 20 méterre kemény a meder alja, de biztos ami biztos kitapogatom egy 30 grammos lapos ólommal majd kiakasztom a klipszet, annyi az még mindig ott a kemény padka, ahol gondoltam. Akkor peca és etetés, lássuk mit ad ma a Kadarcs?

Egyelőre szigorú csend honol és mindenütt köd és köd, elég volt idáig elvezetni a kocsit semmit sem láttam 5 méteren túl, nem volt valami biztonságos út a sötétben. Matchbotot is hoztam, megmérem a víz mélységét és vagy 10 méterre egy bokor elé horgászom szerencsére sikerrel, mert jönnek a keszegek. Lám csak látszatra nincs kapás, de waggler szépen kitolódik és fogom a dévéreket örülök, hogy megtaláltam őket. Minden bedobás egy gombócnyi etetőanyag belövésével jár együtt, élvezem nagyon.

Közben rezdül a 3,3-as szupernova és oda is megérkeznek a keszegek végre. Most le kell tenni a matchbotot, bár fáj érte a szívem, de beérett a feederes etetésem.

Őszintén elmondhatom könnyebb volt keszegezni egy matchbottal, mint a feeder lightos kapásaiból kideríteni, bevághatok-e vagy sem, módfelett finomam eszik a keszeg. Azért rájövök a titkukra és jó kis peca alakul, majd a sokadik kapás után felsír a fék és konstatálhatom ponty a horgon! Gyorsan tekerek párat, megelőzöm a kiakasztást majd higgadt fárasztás következik, ami sikeres szákolással végződik.

Szép pikkelyes potyesz a tettes és nagyon örülök… Közben nézem a ponttyal avatott, immár koszos, etetőanyagos, horgászbotot, azt hiszem jóban leszünk, tán még jobban tudtam irányítani a halat mint gondoltam egy lépéssel előttem járt a bot akciója, szeretem a kellemes meglepetéseket.

Akkor folytatás, a ponty szétverte az etetést lehet építkezni újfent, így bedobok egy methodos felszerelést a „szétrombolt” etetés mellé, csak úgy csendben.

Jó gondolat volt, fél óra múlva kettőt bólint a bot vége és újfent fárasztok megint egy pikkelyes pontyot.

Mire visszaengedem a halat a szél megfordul és beáll egy hatalmas csend a kapásban. Próbálkozom még de csak megoldás keresgélése és kísérletezés a vége, néhány dévérkével díjazva, ideje indulni haza.

Jó nap volt, épp csak elmúlt dél és van még dolgom a városban bőven, én így búcsúztattam az őszt, köszönöm Kadarcs!

Harangi Csaba

• Előző
• Következő