Évbúcsúztató peca

Írta: Harangi Csaba Nyomtatás E-mail

Mindjárt vége az évnek és sötétben vezetem az autót, megyek Zoliért és talán idén utoljára dobjuk be a horgot. Az eső fáradhatatlanul esik, de már nem is csodálkozom rajta hisz az életben minden örömteli és szép pillanatnak ára van, most épp meg kell fagyni és el kell ázni, hogy a horgászat megvalósuljon, feladni sosem szabad semmit, mert tényleg ilyen az élet.

 

A Pródi tavakra érkezünk és a kisebbik tóra váltunk engedélyt, „természetesen” egy horgász sincs a tavon, csak ketten horgászunk Zolival. Jó szeles esős egy időjárás lesz, bár a nagyon-nagyon okos telefon ígér valami napsütést, de az eget nézve hatalmas tévedés az az időjárás jelentés, inkább poén.

Na lássuk, akkor egy method feeder messze nagy távolságra, egy keszegező hosszú előkés vagy 40 méterre, legalábbis próbadobást hajtok végre, hogy milyen lesz a pontosan megdobható jó távolság. Tekerném a felszerelést vissza miután kiakasztottam a klipszet, de csak szól és szól a fék… Csali nem volt rajta, hisz próbadobás volt üres kosárral szóval, valami rávághatott az üres horogra!!! Zoli mosolyog és próbáljuk megtudni ki az a titokzatos hal a víz alatt? Nahát, jó hármas süllő és már a merítő szákban van!! Jól kezdődik..

Megjön ám a süllő után a keszeg is, örülök mert szép termetes hal, ilyenkor karácsony közeledtével azért minden hal örömet okoz.

Aztán jönnek a pontyocskák, egymás után húzzák el a method feedert nem nagyok de pontyok, hosszú előkésen pedig kárászok jelentkeznek be.

Zolihoz is megérkeznek a pontyok, mondjuk ő szigorúan kukorica-ttx keverékkel horgászik, szóval oda pontynak kell érkezni, pontyos a láthatatlan víz alatti teríték sok kukoricával.

Hozzám még aranyhal is érkezik és persze szerényen kívánok, vagy inkább gondolok valamit és elengedem a narancssárga halacskát.

Zoli is fáraszt megint egy tükörpontyot, közben az időjárás inkább ítéletidővé alakul át, ami azt jelenti hogy, viharos szél ami háromszor tépi ki a versenyládából az ernyőt, kellemetlen hideg esővel együtt!!

Már kezdünk elkeseredni Zolival kezd egyre kibírhatatlanabb lenni az időjárás, a kapások hullámzóak, hol kapnak hol kisebb nagyobb szünet beköszön, de nem unatkozunk, hal az mindig van.

Meglepő módon a színes koi típusú kárászok szinte ellepnek, már messziről lehet látni amikor átvilágít a narancssárga test a vízen, érdekes látvány.

Zolinak nagy kapása van nagy hallal, most akkor bizony várhatjuk mikorra lehet közelebb pumpálni a stéghez a nagy pontyot. Telik az idő és végre egy gyors mozdulattal megszákolhatom a termetes tőpontyot, amivel lezárjuk a mai horgászatot, kellő elégedettséggel.

Mosolygunk mindketten, nem egy pecát lenyomtunk már együtt életünk során, de ez a mai nap így vizesen, csapzottan, átfagyva is ajándék nekünk. Így búcsúztattuk mi Zolival el a 2017-es évet és várjuk a 2018-ast.

 

Harangi Csaba

A régi blog ...