Egy nehéz nap legszebb pillanatai…

Egyre nehezebb elviselni ezeket a forró napokat, a szív hevesebben ver a közérzet rossz, az ember fáradékony. Ezekkel a panaszokkal nem a kórházba kell menni, hanem inkább horgászni és nem gondolkodni mindenféle felesleges problémán és már nincs is semmilyen gond.

 

Egy kedves kis hálószoba egy távoli házban, igencsak messze mindenféle városi dologtól. Egy férfi kel fel, kimegy és nézi hajnali szürkületet az ablakon keresztül. Igen horgászni megyünk bár a Kedves épp megfordul alvás közben, mosolyog most a férfi csendben és egy hajtásra kiissza a hideg borzalmasan keserű nem finom kávét. Ez kell, valami élénkítő koffein amitől kinyílik a szem és végre felgyorsulnak az események, kocsi kinyit versenyláda berakás, egy botzsákban két versenybot, plussz két akármilyen bot mindegy is, no meg egy rakó. Keverés, közben csíp a hideg cefetül ám, de az etetőanyagnak kész kell lennie és kever rostál újra és újra, csak a legjobb lehet, nem akar csalódást nem szereti azt az érzést, bár ki tudja mikor mit hogy kap a hal.

Ideje kelteni a Kedvest, ami kicsit hosszadalmas, de sikerül és a kocsi szinte repül is és megérkeznek a kiszemelt tóhoz. Elég meglepő, de kevesen jöttek horgászni pedig szombat van, mindegy egyikőjük sem szereti a sok embert és a nyüzsgést, pont ettől menekülnek.

Az erdei ösvényen sokáig gurul a versenyláda, elég messze mennek egy árnyékos erdős szakaszra van szükség, ahol szép a táj. Meg is van végre kezdődhet a peca, amibe aztán a kis tüskés törpeharcsák rendesen beleszólnak, jobban mondva állandóan konzultálnak a horgásszal. Legnagyobb meglepetésre rakós boton a legkeményebb kukoricát is viszik a tüskés kis ördögök, de ugyanez fenéken is.

Talán legjobb lesz valahova messze dobni és akkor nem ér kellemetlen meglepetésként a törpeharcsák hada és Ildikó így is tesz két gyönyörű karcsú érzékeny bottal. Sajna itt is van törpe és akkor jön Csaba magyaráz, majd a rövidebbik botot viszi magával és szerel és szerel… Itt most állandóan újra kell tervezni! Elkészül a világ legegyszerűbb ólmos végszereléke és a szerelés az 5-6 méterre lévő nádfal elé lesz ejtve, ennyi az egyszerűség gyönyörködtet… Ott is marad Csaba pokolba rakóssal meg az törpékkel, a keze össze szurkálva lábujja is vérzik a „törpehari” tüskétől, inkább itt marad a mellett akit szeret, hátha sikerül legalább Ildinek itt ha máshol nem is…

A férfi bánatosan visszamegy a versenyládához, szétszedi a rakóst, leveszi a frissen érkezett törpeharcsát a horogról, majd hatalmas csobogás és segítség kérést hall, futás a szomszédba!! Tényleg Ildikó fáraszt és egész jó pontyot a röviden dobott ólmos cucc elkelt, de még mennyire hogy igen! Ez az!!! Hal szákolva Ildikó öröme határtalan, de jó hogy így sikerült, mára mégiscsak van ponty is méghozzá bő hármas!

Na szóval akkor kérem, etetés röviden a nádfal elé és várakozás, addig a másik bot method felszereléssel várakozik egy szem erjesztett kukoricával, hátha épp nem törpeharcsa fanyalodna rá.. Másodjára is elindul az ólmos cucc, de sajna lefordul, kár érte.. Közben a távoli boton Ildinek jönnek szép nagy kárászok, egyik kövérebb mint a másik!

A távoli boton kapás Ildi bevág, de nem érthető ami történik… A hal csak megy és megy megállíthatatlanul!!! Csaba odarohan és ránéz az orsóra nézi a kiakasztott klipszet és remeg a keze, most elmehet a hal ha megakad a klipsz ki kell onnan pattintani és sikerülnie kell!! A hal úgy húz, hogy tényleg klipsznél a zsinór egy újmozdulat és hangos pengéssel vágódik ki a zsinór klipszből és nem szakadt el… Most akkor beáll Csaba Ildi mögé és együtt fogják meg a botot és hangosan mondja mit kell csinálni: teker, emel, teker emel, pumpálj Ildi, csináld… A legszebb az egészben, hogy pont úgy csinálja a Nő, ahogy a Férfi mondja hallgat rá és kész, szép jelenet ez lehet az életben is így van… Közeledik már az a nagy valami, szerencsére sehova nem ment be, nem akadt el így van talán esély megfogni is ilyen finom pálcával. Nem akarja megmutatni a fejét semmi pénzért sem, úgynevezett nem szabályszerű vakszákolás lesz kipróbálva, de megvan és mégis kifordul a szákfejből! Ilyet, nem baj másodjára is megpróbálják, nem adják fel nem olyan típus egyikőjük sem. Most megint jön a ponty és bár nem mutatja magát, alulról egy gyors merítéssel szákolva a hal!!

Üdv Ildikó a „jópontyfogók” táborába!! Keze-lába remeg a Horgásznőnek és nevet, egyszerűen örül ennek a halnak és kattog fényképezőgép, de ő csak nézi és nézi a gyönyörű eddigi legnagyobb halát és szeretettel engedi vissza éltető elemébe.

Igen ezekért a pillanatokért érdemes élni, ezért érdemes felkelni és nézni egy napfelkeltét és reménykedni egy-egy megfizethetetlen élmény átélésében… Azt hiszem ha fehér lesz hajunk és remegni fog kezünk, még akkor is hajtani fog ez a különleges szenvedély, de csak Veled Ildikó…

 

Harangi Csaba

A régi blog ...