Esős vasárnap, sok ponttyal…

Beszéltük Zolival, hogy egyszer csak meg kéne nézni a nagyobbik Silver tavat egy rakózás erejéig, tervezgettük, de eddig nem jött össze. Na most, most aztán jutott egy kis szabad idő, amikor nincs verseny és ráérnénk, csak hát ez a pokoli nyári-őszi időjárás…  Az kiderült az időjárás jelentésből, hogy szombaton még csak eszünkbe se jusson a peca, mert majd egy hónapnyi eső fog esni, egy nap alatt!!! Talán vasárnap?

 

Jó bevállaltuk, bármi legyen is,  meg hát tudtuk mi azt mindketten nem lesz leányálom időjárás, de eddig sem a  legjobb időjárás jutott nekünk.  Indulás hajnalban, amikor is „természetesen” esik az eső.. A kocsi szinte szalad is, de mire a tóhoz érünk már igazi rally tudással kell rendelkeznem, hogy ne álljon keresztbe a kocsi.

Végre itt a nagy Silver, szép tó magas part és alant vannak a horgászhelyek már mindketten voltunk itt, de én szép dévérkeszegekre emlékszem. Pakolunk, pont ahol megállt a kocsi, szépen felállnak a ládák és kezdődjék a rakózás! Némi kukorica bemegy, előbb csak szerényen, Zoli vagy nyolc méterre tolja én meg 11 méterbe.

Elsőre biztató is, mert jönnek a pontyok, majd gondolom több etető kéne és keményen vagy 5-5 csúzlinyi kukoricát-borsót lövök be és le is koccolnak a halak sec-perc alatt, várhatom a kapást…

Zoli jobban csinálja, rövidebben horgászik és mindig keveset etet de sűrűn, akkor ideje másolni a Fekécs-technikát, ezért leveszek egy tagot a rakómról nem kell ez most, ma nem. Előbb utóbb beáll nekem is, jelenleg Zoli fáraszt egymás után pontyot és jobb híján várok rakón és feederrel fogom a pontyot, nincs unatkozás és nincs üresjárat!

Na végre megjöttek a pontyok  hozzám is és  innentől nincs megállás, ami azt jelenti állandóan nyúlik a gumi és a legtöbb esetben ketten fárasztunk egyszerre, szép látvány lehet onnan a magas partról… Elég hihetetlen számunkra, de a rossz idő közepette, amikor minden órában kapunk egy-egy kemény záport és már mindenünk vizes, de mi csak fárasztunk- fárasztunk és fogjuk a pontyot.

Rendkívül jó érzés nézni a pontykapást és addig eljutni. Egy-két szem csemege kukorica a horogra szétnyomva persze, betolni a nem kicsi mélységbe és megvárni míg beáll az úszó, majd nézni amint a kis antenna méltóságteljesen elmerül szép lassan… Bevágni és a lágy csőgumi kezeli a helyzetet, mesterien, hibamentesen és minden hal akad, minden hal megvan szákolva. Rakós örömpeca az esőben!! Felemelő érzés a topszettet szorítani és tudni a pici apró horog ott fog maradni és a zsinór sem fog elszakadni, csak higgadtan és lassan mindent, majd a száknyéllel hosszan benyúlni a halért és örömmel engedni vissza…

Már odáig jutottunk, hogy feltűnt Zoli elkezdett spanyol pikkelyes pontyokra specializálódni!!

Még ilyet, egymás után fotózom a spanyol pikkelyes szépségeket! Talán nem is tudnánk abbahagyni sem, mert mindig elmondom magamban , na még egy pontyot fogok, aztán….aztán maradunk… Nem igaz, nem lehet abbahagyni…

A sok-sok fotó helyett, íme egy videó az olvasónak, jó nézegetést:

Jó peca volt a Silver tavon, elégedetten beszéljük meg az eseményeket a kocsiban, ez nem semmi peca volt. Köszönjük Nagy Silver tó!!!

Harangi Csaba

Fotók: Fekécs Zoltán és Harangi Csaba

A régi blog ...