Kócos tavi kukoricázás

Húsvét közeleg, ilyenkor aztán teli kell lenni a hűtőnek, el kell készülnie a hagyománynak megfelelő ételeknek, mindenki készül az ünnepre. Zoli barátommal gondoltuk, egy jót pecázunk a Kócos tavon, kell egy kis kikapcsolódás a nagyvárosi forgatagból nekünk is, így ünnep előtt…

 

Mosolygunk mindketten, a megszokott nagy mennyiségű horgászcucc helyett, csak egy-egy botzsák a kocsiban meg etetőanyagos vödör és ennyi, se versenyláda, se görgő, se rakósbot, se versenyszák, ma minimál cuccal minimál peca lesz.

Lássunk is neki, először is kukorica konzervek kerülnek nyitásra és elkezdődik az alapozás. Jó nagy mennyiséget kapnak a halak csalogatónak és majd arra horgászunk rá.

Zoli hosszan horgászik én valamivel rövidebb távot, így legalább két különböző helyről tudjuk meg hova áll a hal. Elkezdjük a pecát és elég hamar jelentkeznek a kárászok a csonti-giliszta-csemege ízlik nekik, de egy idő múlva megpróbálunk szelektív horgászatot véghez vinni, miszerint ha már ilyen sok kukorica került bevitelre, akkor azzal is horgászunk, valamint az etetőkosár helyett inkább megteszi egy 20 grammos ólom is.

Nagyon bejön az ötlet, a kis ólom alig hallható pukkanással merül a vízbe, az egy méteres előke elegánsan terül ki a vízen és a csalit igenis felveszi a, a, a…. most épp egy tok… Rendesen citerázik a fék nagyon vigyáznék rá nehogy elmenjen, de amikor a parthoz közeledik sikeresen leverem a merítő nyéllel, minek úgy sietni kérdezhetném magamtól..

Nem baj lesz másik, horogra aromázott csemege kukorica szétnyomva és várok. Na nem sokat kellett várni már hajlik is a bot itt a tok társa, erre már vigyázni fogok! Szerencsésen partra kerül Zoli hathatós segítségével és lehet is fotózni majd úszhat dolgára a hal.

Újra etetnem kell, az aromás kukorica mennyiséget adagolom folyamatosan maradjanak csak itt a halak előttem, Zoli szintén etet és a kispontyokat kárászokat aprítja szinte ütemre. A sok kisponty között fel-fel bukkan egy-egy meglepetés, most épp egy szép dévér is, aminek nagyon örülök. Természetesen nászkiütéses a homloka, ami számomra mindig jól eső érzés és látvány.

Most egy kis változtatás, szétnyomott kukorica és egy kis giliszta darab együtt párban. Gyönyörűen elhajlik a botom és megint egy jó hal húzza a zsinórt, amiről nem tudjuk mi csak várunk Zolival, a hal meg sétál fel és alá.. Végre emelem a halat és megint tok, de örülök neki, mivel ha nem eszik a nagy ponty, akkor legalább a tok igen.

A távoli sziget csücske is meghorgászható egy erősebb feeder bottal így telenyomva a megszokott aromás kukoricával az etetőkosarat megcélzom a sziget csücskét és reménykedve várom a pontykapást. Így jöjjön be lottó ötösöm, jönnek a pontyok egymás után. Már a harmadikkal küzdök, ami úgy dönt inkább a sziget másik oldalán akar tartózkodni, de szerintem inkább jöjjön én felém és nekem lett igazam.

Lassan mindjárt vége napnak és azt nézzük milyen könnyűek a vödreink, az összes kukoricát elhasználtuk, beetettük a halaknak, pörgős egy nap volt az biztos. Kellemes fáradtság vesz erőt rajtam, jó peca, jó halak, jó érzések…

 

Harangi Csaba

Fotók: Fekécs Zoltán és Harangi Csaba

A régi blog ...